1941-ben, amikor „Szabadka visszatért” édesapámat, mint vasutast, lehelyezték a szabadkai állomásra forgalmistának. Néhány hónappal később, a család: édesanyám, nővérem és én, szintén leköltöztünk. Egy félig szerb, félig magyar családnál laktunk albérletben. Itt kötöttem nagy barátságot Márkóval, aki velem egy idős, azaz 4 éves volt, valamint a család kutyájával. Itt hallottam először puskalövéseket, akkor nem tűnt félelmetesnek. Egy kedves történet is fűződik szabadkai tartózkodásunkhoz, amit persze csak később értettem meg, amikor szüleim másoknak is elmesélték:

Édesanyámmal gyakran sétáltunk a városban, bár még a háziak is figyelmeztették rá, hogy veszélyes, a csetnikek gyakran világos nappal, a nyílt utcán is szó nélkül lelőnek magyarul beszélő embereket. Anyámnak más volt a véleménye, szerinte a szabadkai emberek kivétel nélkül kedves, barátságos emberek. Egyik alkalommal édesapám is velünk tartott, és meglepődve tapasztalta, hogy sokan ránk mosolyognak, a férfiak még a kalapjukat is megemelve, némelyik meghajolva köszönti édesanyámat. Édesanyám egyre büszkébb lett, édesapám egyre féltékenyebb. Otthon elmesélve, a háziak megoldották a rejtélyt. Anyám a még Budapesten vásárolt, akkor nagyon divatos színes karton ruháját viselte, kék, fehér, piros csíkokkal! A derék szerbek azt hitték, hogy egy bátor honleány, aki a szerb nemzeti színekben tüntet a magyarok ellen.

Az ARANYVONAT a SZENT JOBB-ot elvitte a visszatért területekre.
Édesapám élete végéig büszke volt rá, hogy az ARANYVONAT érkezésénél ő is részt vett a forgalom irányításában.

Napjainkban a polgárok szavazatai alapján Szerbia hét csodájának egyike lett a Szabadkai városháza. A 100 évvel ezelőtt a budapesti Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült a szabadkai csoda. Szabadka és a hozzátartozó kisebb települések lakosainak száma kb. 150.000. Ebből magyar 38.5%, szerb 24.1%, horvát 11.2% és bunyevác 11.1 %.

A múltat itt is szeretnék eltörölni! A 2004-ben megválasztott szerb polgármester és a többségben lévő szerb képviselők zöld utat adtak a szecessziós műemlékekben gazdag történelmi belváros teljes lebontásához. Csak a városháza és a zsinagóga menekülhet meg. A „rehabilitációs terv” 4-5 emeletes modern üzleti, kereskedelmi és lakóépületeket, betonblokkokat tartalmaz. Az első lépés a Népszínház (volt Városi Színház) lebontásával kezdődött. (Igaz nálunk is lebontottak egy Nemzeti Színházat, és még csak nem is építettek helyére semmit)